Bemutatkozás

Először természetesen még csak a saját családfámat kutattam. A legtöbb ágon 7-8 generációra visszamenőleg kutattam fel az őseimet és sok rokonomat. A 18. század közepéig, végéig tudtam visszamenni.

Alapvetően azért kezdtem el kutatni a családfámat, mert azt reméltem, hogy apai ágon találok leszármazást egy régi nemesi családtól. Ez sajnos nem úgy sikerült, ahogy reméltem, de apai ágon végülis találtam nemesi származást is.

Anyai ágon nem is reméltem nemesi származást, de ott is találtam, ráadásul ott többet is. Erről sejtelmem sem volt, de természetesen büszkeséggel tölt el a tudat, hogy anyai ágon is vannak nemes őseim.

Nehezen kezdtem neki, aztán egyre jobban ment

Még a kutatásom elején olvastam egy, a családfakutatásról szóló cikkben, hogy a családfakutatás megszállottá tesz. Ebben teljesen egyetértek. Ahogy kiismertem a kutatás módját, majd olvastam a 18-19. századi anyakönyveket, megtaláltam a rokoni kapcsolatokat, épült a családfa, úgy egyre jobban mélyedtem bele a kutatásba. Időnként szinte minden szabadidőmet a családfakutatásra fordítottam. Főleg az egyik faluban. Azok az anyakönyvek nem a legpontosabbak, abban a faluban rengeteg volt a névrokon, mivel rokonok is voltak, és nagyon gyakoriak voltak ugyanazok a keresztnevek is, sőt, a feljegyzett adatok sem voltak mindig pontosak. De ettől csak még inkább megszerettem a családfakutatást.

A kezdetekkor nem jól álltam neki a kutatásnak, így egyes ősök és rokonok felkutatása nagyon sokáig tartott. Később már könnyebben és hatékonyabban kutattam. Azóta komolyabb tapasztalatot szereztem, és kitanultam a családfakutatás módját.

Aztán egy időben kettő munkatársammal többször is beszélgettem erről. Az egyiküket kicsit érdekelte a dolog, de azt mondta, hogy ő nem kutatná a családfáját, neki túl bonyolult. Aztán véletlenül az ő nagyszüleire is rábukkantam egy házassági anyakönyvben. Megmutattam neki, és nagyon örült, hogy megtaláltam a nagyszüleinek a házassági bejegyzését. Egyszer aztán felajánlottam neki, hogy kutathatom az ő családfáját is, ha gondolja, de őt annyira azért nem érdekelte.

Azonban az a másik munkatársam egyszer azt mondta, hogy a végén még családfakutató leszek. Bele is ültette a bogarat a fülembe. Ekkoriban még a saját családfámmal is alig álltam valahogy, nemhogy még másokét is kutattam volna. Majd aztán elgondolkoztam rajta, és úgy éreztem, hogy később hosszú távon talán ezt szeretném csinálni, családfakutatással szeretnék foglalkozni.

A családfakutatás megszállottá tesz, és sokat lehet tanulni általa

Ebben biztos vagyok. Személy szerint még történelemből is nagyon sokat tanultam. Régebben valamennyire érdekelt a történelem, de amióta elkezdtem kutatni a családfámat, azóta egyre jobban érdekel a történelem is.

Sok a nehézség

A kutatásnak rengeteg nehézsége van. Az állami anyakönyvezést 1895. október 1-jével vezették be. Korábban egyházi anyakönyvezés volt, ez ért véget 1895. szeptember 30-ával.

A 19. század második felében előre nyomtatott egyházi anyakönyvek voltak, de ezekben természetesen kézzel jegyeztek fel minden adatot. A 19. század első felében felekezettől és részben egyházközösségtől függően használtak egyszerűbb, átláthatóbb, táblázatos anyakönyveket és szöveges anyakönyveket is. A 18. század elején, már ahol volt anyakönyvezés, minden bejegyzést szövegesen írtak, nem az egyszerűségre törekedtek. A katolikus anyakönyveket a 19. században is sokáig latinul írták. A református egyház többnyire a magyart használta, de időnként ott is előfordult a latin, ráadásul szövegesen formában.

Minél régebbre megyünk vissza, annál nehezebben olvasható egy-egy írás. Időnként nem elég pontosan írták le, hogy melyik személyről van szó, mivel több embernek ugyanaz volt a neve, nem pontosan írták az életkort, ha egyáltalán írták, és az is előfordult, hogy egy-egy bejegyzés kimaradt, bár ez utóbbi nagyon ritka eset.

Tehát a családfakutatás tele van buktatókkal, nehezen olvasható latin szöveggel, kevés adattal és pontatlansággal, így könnyű belegabalyodni.

Sajnos olyan is előfordul, hogy egy-egy anyakönyv nincs meg. Sok régi egyházi anyakönyv elveszett, elégett, olvashatatlanná vált. Olyat is találtam, ami szétszakadt. Ezt ugyan összeragasztották, de rossz sorrendben ragasztották vissza a lapokat, és nehezen sikerült rájönnöm az oldalak helyes sorrendjére.

Ugyanakkor sok állami anyakönyv is megsemmisült. Az állami anyakönyvekből készült elsőpéldány és másodpéldány is, így sokat meg lehetett menteni. Azonban sok esetekben akár el is lehet akadni egy-egy ágon.

De amikor látom a fát

Amikor azt látom, hogy hány ősömet sikerült felkutatnom, az nagyon tetszik. Még az is jól néz ki, amikor az ember összeállít egy családfát a szüleivel, a nagyszüleivel és a dédszüleivel. Ha a 16 ükszülő is ott van, akkor a kiinduló személlyel együtt már 31 személyt ábrázol a családfa. A szépszülőkkel együtt pedig már 63 személy jelenik meg.